Kalász Mártonnak barátsággal
Mert a világ kínban
és az idő élivel édesül
bizony akkorra minden beérik
szükség és rendelés szerint
akár gyümölcs
akár ha EMBER
bizony vizsgázó diák-álmomban
szigorú fullánkos darazsak sisteregnek
cipelvén parányi fokolókat…
és bizony híven
"téblábol a harangszó"
mondom utánad
mikor az első csöndítés már
szeptemberi harmatra téved
mikor nappal fecskéket gyűjt az ég
éjjel meg hullongó csillagokat
hát megyünk szegény apámmal
a hegyi kápolna iránt
mulaszthatatlan "búcsúzkodva"
mert Kisasszony napján
ki eleven s imát tudó
láthatja csak faragott parasztbarokkját
a belső kéket mérheti a pincelábazathoz
életét a teli hombárból kiömlő
marék búzához
mosolyát
az Anya és a fiú mosolyához
< vissza verseskötethez