"Az állomáson, mely meszelt, parányi,
Kuncz Aladár fogad és Kosztolányi."
(Dsida Jenő: A pántos kapukon túl)
Hatalmas állomás az éjfél
van még néhány perc
befuthat mindegyik vonat
éppen Dsidával társalogtunk
de nem hallottam már a hangomat
mert hordárok jöttek kiabáltak
salakhegyek nyomták a vállam
ő zihálva mondta de tisztán érthetőn
hol is vagyunk és melyik hegytetőn
ahonnan messzire látni
nemsokkal halálunk előtt
öreg aligmúlt harmincévesek
a karácsonyéji boldogságra
angyalkaszaboltan és merőlegesen
már túl a Psalmuson vonatzajon
a várakozó fiúknak vajon
mit rajzolunk az állomás falára?
(1980)
< vissza Földi pörök verseskötethez