Verseskötetek -

Nem ismered

(1)

ki a fecsegésbe
ki a hallgatásba
menekül

a jelen rabszolgája
ki verset ont
könnyű kézzel

ki verset önt
évekig
mintha harangot

irgalmatlanul
reszel kalapál
hevít
s lehet sohase ér
a végére

 

(2)

adtad nekem
a szót
aztán szépen
visszavetted

mert rosszul
és rosszat
beszéltem

némíts el
alázz a porig
most már Te
beszélj helyettem

 

(3)

át-meg átsző
a halál
míg az utolsó tű
is rád talál

addig csak némán
nő lombosul
sejtjeidben
a félelem

hogy az egész
miért történik
és pont veled
titkát eddig
az hitted
ismered
hát nem ismered
nem ismered



< vissza verseskötethez