Pilinszky János emlékének
Meddig tart ki a lélek váza
s a romló test: a porból vétetett
és a foglyok a lágerekből
miként ünneplik az életet?
Jöttek a hírek szakadatlan
hozták bekötött sebű emberek
féltem a kitikkadt hajnaloktól
mikor már sírni sem merek.
A hegy mögött már háborúztak
de Te legyőzted a halált
tudtam az első dörrenésből:
a villám csak Téged talált.
Megértem májust dördülő felhők
csavart rongyából és közül
lágy eső szakad villámok hátán:
aki meghalt is megüdvözül.
Egy könnyem se lesz szinte látom
eső füröszti arcomat
állok vízözöni pózban: némán
fogom föl árvaságomat.
(1981)
< vissza Földi pörök verseskötethez