Verseskötetek - …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára)

New York-i anzix

B. Lacival bámultam Anselm Kiefer
fantasztikus méretű barnásfekete képeit
aki nem volt igazán modern ott
az 53. utcában (The Museum of Modern Art)
csak éppen hidegen korszerű és félelmetes
persze az öreg modernek
kellettek ide “afféle medernek”
hogy “átjöjjön” ez a háború végén
született német piktor
összes szorongásaival –

*

Átjött – kínzóan hazafelé gondoltam már –
amikor a költővel-tárlatvezetővel és
híres kutyájával sétáltam talán
a 82. utcáig s közben még
ott is rejtjelesen félszavakkal
Angyal I. megírandó történetéről beszéltünk
hogy majd otthon L. A.-val tovább beszéljük
aki mindent tud és mindent megír de kiadó
valószínűleg csak itt lesz rá – [konspiráltunk]

*

Aztán a búcsúzást férfiasan megejtettük
egy simogatás az okos kutyának
és nehéz lett a szívem
és hosszú az árnyam és nagyon a hajam – hát
behátráltam életem legdrágább hajvágásának
színhelyére egy bűnöző képű figaró mancsai
közé hogy legalább a két hónapja nyíratlan
fejemen könnyítsek –
azóta tudom New Yorkban a magamfajta odatévedőnek
filléres gondjai lehetnek egy tisztes kopasztás
után de valutaárfolyamokon ne tűnődjön
ne számolgasson ne sirassa felsöpört selyem-sár-haját

(1988. október 17.)



< vissza …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára) verseskötethez