Mikor is hallottam először,
mikor is? – két deklináció,
két nehéz nyelvtani szerkezet
szétszerelése közben egy lazító
példamondatban – és melyik latin-
tanárom emlegette gyakran: S. E.
vagy S. E. mondta vagy mondogatta
ujját figyelmeztetőleg az osztály
légterébe lőve, hogy szinte robbant
a szállongó krétapor, no és belülről
a visszafojtott "osztályöntudat" –
most tűnik föl, amikor porladnak már
túl a krétapor mezsgyéin a szigorú
tanárurak, bizony mindketten azonos
monogramot hordtak a zsebkendőcsücsökben –
noli tangere! – azóta mélyül bennem a visszhang
noli tangere! nem érinteni!
:
a témát,
elkerülni messziről,
mint a veszett rókát,
úgy tenni, mintha különben is
vak, süket és néma lennél,
mint akinek levágták a nyelvét,
de azért még bevarrták száját
és csonkolták kezét
noli tangere! :
kimaradni a nagy buliból,
mikor szinte sikk már bizantin-fiúnak lenni,
mikor nézetek a négyzeten,
ártatlan apologéták a köbön,
és minden hivatalsarokban árulkodik
egy teherbeejtett papírkosár
csak ülni veszteg
nem mozogni
nem mondani
nem érteni
nem tudni
fejet rázni
közben lenyelni ezt-azt,
visszanyelni nyált:
potenciális köpési alkalmat,
kibírni fúrást-faragást,
hisz még csak 33 vagy,
naiv Krisztusként függsz
a tények, viszonylatok, struktúrák
összesodort zsinegén,
mint aki bekapta a horgot,
mert a többet-tudás
az igazi kereszt,
ezt hajtogatta C. Wright Mills úr
is, amikor szép tudományosan,
de közérthetően a frusztráció
és a tudás egyenes arányáról
értekezett (The Social Role
of the Intellectual)
noli tangere! süvölt feléd az elv,
e koncentrált, életreszóló találmány:
aki él vele, már csaknem boldog,
és a demokratikus tudatlanságon túl
bölcs ember is,
nem szól,
csak söpri a reményt,
a koszos havat az ország szájába,
de ezt most: véletlenül se noli tangere!
figyelmeztet S. E. tanár úr
meg S. E. tanár úr és millió jóakaróm,
akik tudják: mit jelentett latinnak,
római polgárnak lenni – Rómában.
< vissza verseskötethez