Villámok alszanak még az égben
nyárbafagyottan csak odanézünk
dördül-e már a haragos Isten
üzenve átkait kései aratóknak
most sebesen futhat apám kaszája
– igazi csata ez: török és tatár kiűzése –
csillogó gyíkként óvatlan bokám mellett
elsziszeg ki-kivillan s egybeívesül
majd csattogó égi tűkkel
és sebesek a sereges felhők
egy fuvallat nélkül úsznak elénk
feltöretlen fehérségük jégtől roskadozik
távoli harangszónak mit segíthet
anyám imája és halovány szívverésünk…
*
így marad ez a kép kimerevítve a
gyerekkor nyarából meg aratók korsóiból
utolsó csöpp vizek a tarlószurkálta
lábra és szomjunk oltó halálos jégdarabok
< vissza verseskötethez