Ott élsz ott maradsz
ahol fáradt redőny-tokok
széllel jajgattatják
az elvesző világot
már nem emlékeidben
de sejtéseidben ott élsz
ahol még havak nyalják
március besózott húsát
és viharlámpák kormával
rajzolsz a falra egy nevet
csontvázasítani kell
a benti látványt
míg kint surrogó eső
kaszálja szét az éjt
roskatag böjtök horhosaiban
megédesül a hólé
talán ha most…!
talán ha most
véred áramló fémei
megcsikordulhatnának ajtaján
kinek szívében
csak a hétszer megforgatott
kígyónézésű
penge dobogott
nincs értelme már
elimbolyogni
a viharlámpa fénytől
rajzolatod salétromos
s romos akár a
beszántott ibolyaföldek
szomorúságán átütő
égzománc ha pattog
négy fal négy égtáj
jajong vagy suttog
éppen semmivé porrá…
hát ott élsz ott maradsz
< vissza verseskötethez