Viharzónába ér repülő-hited,
eszmék zsibongnak agyad piacán,
szárnyak hazudják: a jövőt építed;
szíved helyén – csüngnek a bombák.
Elkapart kitüntetés-sebeid
én kötözöm, de pókhálót nem tépek
rá megszállt országok sarkaiból
s az égi provinciákról hol nyakadra
fonva pár ezer év – zubbonyodon
vakfényt okádó csillagok.
Légbe és vízbe, valamint a
Föld forgómágnes szívébe
befészkelte magát a gyanú:
kifosztott emberiség őgyeleg
vissza első sejtjei felé,
teremtés előtti pillanatba,
hogy amit elrontott újra élje.
Éljen tovább – ragyogjon
a jövő múlttá csiszolt üvegében!
< vissza Földi pörök verseskötethez