A San Juan Airlines félelmes minigépén
búcsúcsókok a gyönyörű félvér lánynak
és búcsúimák a mögöttünk ülő négy apácának
mormolom ám: billeg ez bizony
nagyon és azon felül
billeg a kép tengelye
alig navigál aki belül
míg kiegyenesül a félkör
lépcsőkön jövünk alá
az öblöt nap fakítja de kék így is
és gyönyörű innen Seattle
ha már lent: Seattle-i elégiákat írok!
még egy utolsó csípődobás
aztán égszürke beton
mondja a félvér lány hogy vértelen
fehér vagyok
(1988. szeptember)
< vissza verseskötethez