Lefokozott szívűeknek
valami szabadítót mondani
a kapuk alatt
görbe utcák
körbefonnak bennünk
vérágas szemekkel
kétségbeesik a gyermek
lepréselt levelek albuma
következetességre tanít
de a levelek már
cégtáblákhoz szorulnak
több évre nyújtott
ősz következik
kell valami szabadítót mondani
a kapuk alatt
mielőtt tompán becsukódnak.
< vissza …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára) verseskötethez