Fölcsavartam az udvart
mint valaki alatt
egy feslő szőnyeget
s begyűrődve a kertek
alá nagymama csontjai
mögé egyedül csak egyedül
diótlan diófa integet
mert nem tudtam mert
nem tudom ki lesz a hunyó
kit rejt el a szalmakutyó
de kikiáltják nevemet
elbújni többé Isten elől
és lányok elől többé…
többé már nem le
< vissza verseskötethez