Véletlen kiegészítés Marek Nowakowski történeteihez
Itt ülnek közöttünk, itt sétálnak városunkban,
unalomból tán olvasgatnak néha, vagy távcsővel
kirakatot néznek, unalomból megállnak a város
jól sajgó pontjain és azt mondják: HŰHA!, aztán
még erősebben kétszer, hogy hallható, szinte
tapintható legyen ez a HŰHA az akusztikai csomó-
pontokon, és úgy lesz, ahogy írva vagyon a tör-
vénykönyvben, mert felerősödik a felkiáltásból
párlott egyet-nem-értés szokványos tónusa, s ahogy
lenni muszáj már külön folyosón elindul arra felé
a fizika törvényszerűségeit tisztelő HANG, és oda
ér, patakzik, folyik ahonnan a távcső, ahol fész-
kel, ül, áll a fájás, gyanakvás, félelem s miegyéb…
bizony már ott pöfékel, mint önmagával elége-
dett, menetrendszerűen befutó lokomotív a végső
állomáson, ahol is megvizsgálják az akusztikai
lehetőségeket, bizalmas kérdőívekre bizalmas vá-
laszokat kérnek olyasféle kérdések hálójába terel-
vén a halacskát, hogy például mit lehet kezdeni
ezzel a ficánkolással, ha azt akarjuk mohón, hogy
haszonnal is járjon, meg csillapíthatatlan legyen
a legfelsőbb rezgés és a büntetés vágya, hogy a
távcsöves, szegény akusztikusok érezzék: nem hiába vannak
és látnak unalmas óráikban a városlakók mögé be-
szédes díszleteket, jó lesz szemmel és
füllel rendben tartani a várost, csöndig némítani
városunkat, aztán kezdődik elölről minden, de mi
is ugyanabból a könyvből építjük a várost tapint-
hatatlanná, légneművé és leginkább zajtanná.
(1986)
Marek NOWAKOWSKI (1933) lengyel író, Varsóban született. 1969-1989 között kizárólag szamizdatban, illetve külföldön publikált. Híres könyve a Jelentés a rendkívüli állapotról. 1984-ben néhány hónapra internálták. 1989 óta sorra jelennek meg művei. Magyarra Cservenics Jolán fordította.
< vissza verseskötethez