Verseskötetek - …nem szabad feledNI…! (Versek – 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára)

A bíró
már hetek
hónapok óta mondogatta:
mosom kezeim a vérben.

A hóhér
– talán nehéz álmaiban –
a könnyű hajnalokat várta
amikor a hurkok derengőn
moccannak a szélben.

S a börtönudvar
kockába zárt világa
fölé beszabadul a hunyorgó
csillagok mínuszos entrópiája:
hóköd és lengő nyári pára.

De még ott vagyunk
a getszemáni éjben
midőn a minden fokon
halálraítéltek
nem is tudják fölfogni
mily aljas volt
a zsarnokság szájából
rájuk mért ítélet.

Aztán mégis…
elmarad a hajnal!
És ezért lesz minden
iszonyú nehéz!
Szégyenünk méhéből
szabadságra bukni:
gyötrelmes újraszületés.