Verseskötetek -

Szénszünet a Bajnokságban

Midőn a csapatok
téli álomra hajtják lábaik…
én meg a szerelem kezdőköréből
rég kigurulva most (ebben a fagyban)
dekázgatok legszebb
álmaimmal miközben már
ritka cselekbe is bonyolódok
majd törvényszerűen rajtavesztek
egy fedezetlenül hagyott nő
lejtős térfelén (egyszerűen úgy
érzem kimegy alólam a tér…)
vagy mindig kilép valaki
a betonfalból és 13-as mezemre
mosolyog a gyönyörű jobbtérdével
ekkor tudom már hogy nekem finom
nyúlsóskát és friss meszet kell
föltálalnom a vezető harsonástárs
ebédjéül így máris nekem fújja
a leróhatatlan penitenciák közvetett
jogát így juthatok a Pokol
büntetőkör-körös szögleteiből
tovább tovább lágy falsoktól süvöltve
át a Pokol kapuján egyenest a bal
felső sarok háló-ingébe becsókolni



< vissza verseskötethez