Verseskötetek -

Szeptemberi nap

Nézed amint felhők
színes öklei úsznak a hegylánc
és dombság övezte
víztükör hátán

Mintha csak borotvált arcon
vad szeszek árnyéka
kúszna a két part
fénylő szembogarába

Lám milyen hosszú az eső
suhogó kaszája
amint végigezüstlik
a tó közepén

Csak fojtott dallama lenne
a fülöpi hegy tetején
indián nyiladékból kitörő
révült kiáltás madarának

Látod nyílként röppen
ez a tekintet-sólyom
s délies nyugaton fonyódik lábára
napsárga löszből az este

Vagy éppen szemközt bogláros
ékei közt csillan még utolsót
a legnagyobb csillag
nyugtával dicsérd eztán napodat

Mert ha úszó félszigeted tornyaiból
már vízbe veti magát a harangszó
s pisztrángsebesen tova reszket
majd úgyis a halászok horgára akad



< vissza verseskötethez