Verseskötetek -

Talán így marad…

Rigói
lengő megfagyott betonon
tenyérnyi szalonnabőrön
landolhatnak
örömmel töltődik miattuk is –
egy főhivatású madáretető

az átlagosnál zordabb januárban
ablakkocogtatással
fintorokkal irányítja a reptéri forgalmat
a föl- és leszálló reményt
elgondolja csöpp pilótái helyett
a hóba zuhogó
férgesült
túlduzzadt cseresznyéket
üveghez nyomott orral
talán így marad júniusig
térdeinél egyre hűl
hűvösödik a konyhaidő



< vissza verseskötethez