Jékely Zoltán emlékének,
aki Szent György napján született
Odakint fújhat forró böjti szél
de már mindent zöldre satíroz a tavasz
és belül is súgja: remélj remélj
bár megropogtat az átmenetiség s ravasz
szólamokba szédült fényes árulás
kínhalál feltámadás: Jézus és Júdás
egyazon szívbe itt könnyen belefér
mert a szabadságot mindig megkísérti
a rabság s van aki ismét megkísérli
az áldozatot ha életével is játszik
példaként mindig ott feszül tavasszal
fecskék hatalmas hídja Afrikáig
hogy remélj remélj – szíved majd megérti
ha nyarak emléke is élni marasztal.
< vissza verseskötethez