Verseskötetek -

Tudom, nagy nyári délután lesz

Tudom,
nagy nyári délután lesz,
fülledt, meleg, esőutáni,
és hirtelen zuhanó, sosemhallott
redőny-mondatokra ébrednek
a versek a költők agyában,
de már hiába, hiába minden,
eljő akkor váratlanul… – -:

Mintha ezer fúrópajzs
dolgozna alant, kipúposodik a föld
s homorul az ég, akárha óriások
tartanák vissza a levegőt tüdejükben,
vibrálni kezd és fényesedni minden…

Aki álomból kél, álomnak hiszi,
aki ébren, riadalmán túl remegve
és lebegve könnyűnek érzi magát,
különös, de nincs nagyobb zörej,
a fák sem hajladoznak, a falak sem
dőlnek senkire, holott dőlhetnének éppen…

Akkor a szeretetben kíméletlenül pontos
f o r g a t ó k ö n y v  szerint megszólalnak
mind a négy égtáj felől a  h a r s o n á k…
a tücskök…

Tudom,
emlékezetes, nagy nyári délután lesz,
s nem lesz idő  m e g í r n i,  l e f o r g a t n i ,
de mindenki – – – holt és eleven – – –
f ő s z e r e p l ő k é n t  találkozik
a RENDEZŐVEL…



< vissza verseskötethez