Verseskötetek -

Utazás (III.)

M. S. Mester elmulasztása

Ott láttam meg először
ott érintettem meg először
a nyugalmas óceán vizét
ott legnyugaton és délen
egy augusztus végi délelőttön
szikrázó napsütésben

zavartan álltam
szemben a legnagyobb vízzel
szavam se volt
magyarul szóló nyelvem se volt
aki ott állt
se eleven nem volt se holt

csak bámész odatévedt
napba tartotta arcát
és befelé mormolta
a Halotti beszédet
ez volt a nyelvtana:
"nagy vizeknek közeli mormolása"

de a Nyelvtanárt nem!
Őt nem merte fölhívni otthonában
inkább szökött tovább
L. mesés autóján bele a vakvilágba
egy vízumtalan magyar
már várta mesés Tijuana

aztán napokkal később
mikor visszafelé jött
mexikói napfénnyel fölpakolva
megint a szent-kísértés
s megint: "igen beteg
igen öreg és nagyon mogorva"

így hát elmaradt – örökre!
hogy a Nyelvtanártól akár
egyetlen szót egyetlen szép
tagadószót hallhattam volna
vagy ki tudja… mit még
San Diego éjjelnappalában loholva

mert gyönyörű város
és persze hatalmas az Óceánum
kék akváriumában
a kardfogú cápa s elképzelem
amint leharapott kéklő kézfejével
egy lányt szorít vagy éppen verset ír
nyelvtelen nyelven a költő
……………………………………..
és a dördüléskor a golyó!
elszánt ólmában ott vagy-e te is
aki csak átsuhantál ama városon?

s te is te kegyetlen század
ha átrobogtál érzéketlenül és vakon
a  m i n d e n t  Látón és Tudón?!

kinek pora és hamuja
már szigetté összerakva/összeállva
ott komorul a boldog vizek fölött
ott a nyugati óceánban

(1988- 90)



< vissza verseskötethez