Forró szelet ölelgetek
valaki nevet sorsomon
nem őrzik már meg a kertek
megfoghatatlan eloson
omladozok kék vadonban
blúzok uccája tolakszik
sóhajtásom lenn a porban
mellek holdudvara porzik
ólmot égetnék hiába
ha szívem cipel lakatot
álom vergődik bezárva
míg kulcsom szárnya fölragyog
valaki sorsomon nevet
ajakamon fehér dühök
nem írhatom le szép neved
halálig érte szédülök
< vissza verseskötethez