Emlékház megnyitó

Meghívó

Megnyitó ünnepség

Szeptember 28-án ünnepélyes programmal megnyílt a Nagy Gáspár Emlékház Bérbaltaváron, a Rákóczi Ferenc u. 33. sz. alatt. A költő bérbaltavári szülőházának emlékházzá avatása széleskörű támogatás eredményeként valósulhatott meg.

A ház felújítási munkáit a Nagy Gáspár Alapítvány végeztette el, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó támogatások körében elnyert Leader pályázat megvalósításával.
Az utófinanszírozásos pályázat lebonyolítását a költő barátainak kamatmentes hitelnyújtása tette lehetővé.
A térségi önkormányzatoktól – Vasvár, Bérbaltavár, Nagytilaj -, a kistérségi társulástól, a Göcsej-Hegyhát Leader csoporttól jelentős szakmai, tanácsadói támogatást kapott az Alapítvány.

A felújított házban a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai rendezték be a „Valaki ír a kezeddel” című kiállítást, mely a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia pályázati támogatásával valósult meg. A kiállítás forgatókönyvét az Alapítvány kurátorai írták. A ház belső berendezésének felújítását a Savaria Múzeum restaurátorai végezték el.

A megnyitóról Farkas János, Petrik Béla és Szőts Dávid készítette az alábbi fotókat.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Tudósítások az eseményről:

– Bárkaonline
– Magyar Művészeti Akadémia
– Vas Népe
– Vas Népe

Osztovits Ágnes:
Minden út hazavezet

Nagy Gáspár, Kossuth-díjas költő (1949–2007) a hűség embere is volt. Soha egyetlen pillanatra sem feledkezett meg arról, honnan jött, milyen útravalót hozott magával. És a kis vasi falu, Bérbaltavár is büszke nagyszerű fiára, akinek szülőháza szeptember 28. óta múzeum, irodalmi emlékhely.

Talán csak Nagy Gáspár temetésekor látott a vidék ennyi buszt, személygépkocsit. Jöttek a közeli Vasvárról, amelynek kulturális központja az ő nevét viseli, Budakesziről, ahol felnőtt élete javát töltötte, s ahol a városi könyvárat róla nevezték el, Budapestről, amelynek kulturális intézményeiben, szerkesztőségeiben dolgozott, de jöttek a pannonhalmi diáktársak, távolba szakadt barátok, a közeli asszonykórus tagjai és persze a helybéliek. A közel száz éve egyszobásra épült ház az idők során kibővült, s most kívül-belül felújítva fogadja a látogatókat, immár Nagy Gáspár Emlékházként. Noha a munka oroszlánrészét a Nagy Gáspár Alapítvány (létrehozója Szabó Márta, a költő felesége) végezte, a kiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezte meg Szabó Márta és Pécsi Györgyi irodalomtörténész forgatókönyve alapján. A barna fagerendák alatti hófehér térben követhetjük Nagy Gáspár életútját fotók, kéziratok, tárgyak, tablószövegek segítségével.

A megélhetésért folytonosan küzdő parasztemberek, Nagy Gáspár és Kelemen Erzsébet egyetlen gyermekét először a nagymama bűvöli el meséivel. A kisfiú Bérbaltavár és a szomszédos Nagytilaj – szülei ott dolgoznak – között ingázik. A családtól a megingathatatlan hitet és a becsületet kapja. A helyi általános iskola elvégzése után a pannonhalmi bencés gimnáziumba küldik a 14 éves fiúcskát. A Pax-jelvényes egyensapka, a szülőknek írt levelezőlap és számos fotó jelzi a következő négy év fontosságát. Itt nyílik ki a világ, itt ivódik Nagy Gáspárba a magyar történelem. A szombathelyi főiskolás évek alatt írja első verseit, ott éli meg 1968-at, a csehszlovákiai intervenciót, melyet később regényben is megörökít. Költővé Budapesten érik. Az ugyancsak dunántúli parasztgyerekként nevelkedett Kormos István mutatja be az Élet és Irodalomban, ő adja ki első verseskötetét, a Koronatűzet, 1975-ben, amelyet két-három évenként újabb és újabb könyvek követnek. És maga mellé veszi szerkesztőnek a Móra Könyvkiadóba. Ez lesz az igazi egyetem: bevezetés a magyar és egyetemes líra kincsestárába, megismerkedés a kortárs irodalom nagyjaival.

Aztán jön az Írószövetség titkársága a nehéz nyolcvanas években, a küzdelem a cenzúra ellen. A Bethlen Gábor Alapítvány, a Hitel. Közben állandó lehallgatás, botrányok a vidéki folyóiratokban megjelenő, Nagy Imrét, 56-ot idéző versek miatt, elhallgattatás. S végül a rendszerváltozást előkészítő nagy újratemetés, ahol az Írószövetség nevében Cseres Tibor oldalán Nagy Gáspár koszorúz. Az új rend az első eufória után keserű csalódást hoz. Nemhogy erkölcsi megújulás nincs, de még a régi harcostársak is egymásnak esnek. Nagy Gáspár élete utolsó szép esztendeit a Katolikus Rádió irodalmi osztályának élén tölti. Az ottani stúdióban mondja hangszalagra verseit. Ezek hallhatók a kiállítás harmadik szobájában, amelyben a szülők szerény bútorai idézik fel a gyermekkor hangulatát. A falon, a főhelyen az Üdvözítő az Olajfák hegyén, mellette Gáspár bekeretezett fényképe. Ágyak, asztal, székek, varrógép, komód.
A kiállítás nagy érdeme, hogy árnyalja azt a mára kissé egyoldalú képet, amely Nagy Gáspárról az irodalmi köztudatban rögzült. Azt tudniillik, hogy ez az életmű attól maradandó, hogy egy nemzedék szabadságvágyát megfogalmazta, hogy fellázadt a rendszer hazugságai ellen. Ám nem csak erről, ennél jóval többről van szó: életigenlésről, szeretetről, szerelemről, istenhitről, a családi örökség megőrzéséről, az ország, a nemzet féltéséről, felelősségről. És nem pátoszról, hanem sok-sok hangon és formában megénekelt őszinte érzésekről és gondolatokról. Az égbe nyúló fenyőktől őrzött házból kilépve megértjük, miért írta a költő szeretett keresztanyjának, hogy az ő útja mindig haza vezet. Itt az ég és föld összeölelkezik, itt még kerek a világ.

Heti Válasz, 2013. október 3. p. 63.