Kovács Gyula gyümölcskertész, az őshonos gyümölcsfajták megmentésére létrehozott Tündérkert-hálózat életre hívójának ajándékaként, Szarvas József, Kossuth-díjas színművész ajánlásával az Emlékház udvarára került „Petőfi körtefája”.
Székelykeresztúron áll az a mára már kiszáradt körtefa, amely alatt – a legenda szerint – utolsó estéjét töltötte Petőfi Sándor. A körtefa 1969-ben kiszáradt, azonban oltóvesszők segítségével sikerült megmenteni az eredeti fa génállományát, így annak leszaporított oltványa is hozzáférhető.
A facsemete elültetésre október 8-án a Bérbaltavári Önkormányzat, a Nagy Gáspár Alapítvány és a Vasvári Játékszín közreműködésével került sor.
Némethné Bekőcz Bernadett polgármester beszélt a Tündérkert mozgalomról, Gergyéné Szakály Georgina felolvasta Szarvas József üzenetét, majd Tóth Zsanett a Vasvári Játékszín tagja szavalta el Kányádi Sándor „Haldoklik az öreg tanú” c. versét.
Kedves Barátaim!
Barátsággal üdvözöllek benneteket, Baltavári faültetőket, mely alkalommal elültetitek Petőfi körtefáját. Nem szépelgő trendi megfelelési kényszerrel, hanem értékközvetítő jószándékkal és jóakarattal.
Ez a szombat délelőtti jócselekedet jól rezonál Kányádi Sándor a haldokló öreg tanúhoz írott utolsó sorára, miszerint :
“És visszatér majd egyszer ide
Egy hatalmas hadsereggel.”
E hatalmas sereg egy katonája kerül most Baltavárra, hogy beteljesítse küldetését. Nagyon szép utat járó muszály gondosságok segítették, hogy e körtefával nem csak őshonos gyümölcs kultúránk egy őszi körtefáját, de nemzet tartó költő hősünk életének egy legendáját is oda mentik, jövőt idézve.
Kedves Barátaim !
Adjon Isten erőt ahhoz, hogy e gondolat ültette gyümölcsfát, Petőfi körtefáját termőig segítsétek úgy, hogy közben nem lankad hitünk az előttünk álló feladatok elvégzésében.
Baráti üdvözlettel
Szarvas József
Kányádi Sándor
Haldoklik az öreg tanú
Haldoklik az öreg tanú,
Petőfi vén körtefája.
Azt beszélik, ő látta volt
verset írni utoljára.
Alatta ült, onnan indult
éjfélkor a csatatérre…
Be rég is volt az a csata!
Van annak már jó száz éve.
Több is már, mint jó száz éve.
S a körtefa ma is áll még.
De mögötte, körülötte
olyan kicsi lett az árnyék.
Úgy összement s gyümölcsöt is
ritkán, ha vét nehány ága.
Híréhez hű méltósággal
készülődik a halálra.
Hogy nem is pusztult el eddig?
Társai már rég kidőltek –
kemény idők jártak, de ő
ellenállott az időnek!
Várt, mert tudta, ki alóla
indult el, annak győzni kell.
S visszatér majd egyszer ide
egy hatalmas hadsereggel.
(Nagygalambfalva, 1954)
Némethné Bekőcz Bernadett és Gergye Rezső 
Tóth Zsanett, Némethné Bekőcz B. és Gergye R.
