A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye komplex tanulmányi versenye – Nagy Gáspár-szavalóverseny
A debreceni Szent József Gimnáziumban nemcsak ismeretátadás történik, hanem a keresztény értékrend átadásával, erősítésével az életre készítjük, az életre neveljük a diákjainkat, s próbáljuk azt a készséget, erényt is segíteni bennük, amivel majd a tudásukat az embertársaik javára fordíthatják. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy megismerjék azokat az alkotókat, akik nemcsak a szakrális tisztaságú művészetükkel teremtettek maradandó értéket, de életpéldájuk is követendő: a hit, remény, szeretet isteni erények gyakorlásával, megmutatásával és a magyar nemzeti identitás erősítésével utat is mutatnak a fiatal nemzedékek számára. Az elmúlt tanévben Sík Sándor tiszteletére és emlékére rendeztük meg az egyházmegyei szavalóversenyt, az idei, immár komplex tanulmányi megmérettetés szavalóversenyén, 2015. október 12-én pedig Nagy Gáspárra emlékeztünk. A zsűri elnöke dr. Csikos Sándor színművész, rendező volt, akit hozzám hasonlóan személyes szálak fűztek Nagy Gáspárhoz. Fontosak ezek a kapcsolódási pontok, hiszen a tanulók a kortársak elbeszéléseiből, élet- és műértelmezéseikből ismerhetik meg igazán az elődöket. A szavalóversenyre az egyházmegye intézményeiből és a Svetitsből 27 fő jelentkezett, ebből a versenyen 22-en jelentek meg. A tanulók egy kötelező és egy szabadon választott Nagy Gáspár-verssel léptek a színpadra. Az alsó tagozat kötelező műve a Hótalan a hegyek inge című költemény volt, a felső tagozatosok a Tudom, nagy nyári délután lesz, a középiskolások pedig A Fiú naplójából rendszerváltó költeményt adták elő, ami az Öröknyár: elmúltam 9 éves perét követő esztendőben, 1986-ban jelent meg a Tiszatájban. (A költemény miatt a folyóiratszámot be is vonták, a szerkesztőket pedig leváltották.) A versenyzők színvonalasan szerepeltek: voltak olyan diák-előadók, akik egész komoly Nagy Gáspár-interpretációval, művészi módon adták elő a kötelező és a szabadon választott műveket.
A verseny eredményei: Alsó tagozat: I. Grajczárik Ádám (Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és AMI, Nyíregyháza) II. Lipcsák Franka Eszter (Szent László Katolikus Középiskola, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda, Kisvárda) III. Puskás Fruzsina (Széchenyi István Katolikus és Német Nemzetiségi Általános Iskola, Mátészalka) Különdíj: Kristóf Balázs (Szent László Katolikus Középiskola, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda, Kisvárda)
Felső tagozat: I. Grajcárik Adél (Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és AMI, Nyíregyháza) I. Király Anna Leila (Szent László Katolikus Középiskola, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda, Kisvárda) II. Papp Sára (Széchenyi István Katolikus és Német Nemzetiségi Általános Iskola, Mátészalka) III. Kovács Ádám (Szent László Katolikus Középiskola, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda, Kisvárda) III. Tóth Benedek (Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium, Debrecen) Különdíj: Benyák Bence (Szent József Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Debrecen) Farkas Kitti (Báthory István Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola, Nyírbátor)
Középiskola: I. Hudák József (Szent József Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Debrecen) II. Fodor Barbara (Szent László Katolikus Középiskola, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda, Kisvárda) III. Vinkler Míra (Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és AMI, Nyíregyháza)
„hótalan a hegyek inge / el kell érnünk Betlehembe!” – írja Nagy Gáspár az első korcsoport által megszólaltatott költeményben. Hótalan és megváltatlan ez a tél: az idősíkok hirtelen megszűnnek, észrevétlenül összekeverednek. A megváltással felértékelődött múlt, mint állandóan lüktető, örökkévaló jelen a versben megtorpan, szinte érvényét veszti: a 2000 év óta megváltott világ megváltatlanná válik a pillanat szorításában. A betlehemi születés misztériuma viszont nemcsak a költőt vonja be aktív cselekvőként az eseményekbe, hanem vele együtt az értelmezőt, a verset előadó és hallgató résztvevőt is: engem, téged, minket, a megváltottság után vágyakozó jelenünket. Úgy érzem, hogy a szavalóverseny közel hozta azokhoz is a költő üzenetét, akik csak kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerték a művészetét. S ha csak egyetlen költői üzenet, szó vagy szókapcsolat jutott el hozzájuk és érintette meg a lelküket, akkor már elmondhatjuk, megérte: termékeny talajba hullott az elvetett mag.
Dr. Kelemen Erzsébet a szavalóverseny szervezője és zsűritagja
