2021. október 6-án, 76 éves korában elhunyt Monostori Imre, József Attila-díjas irodalomtörténész, az Új Forrás folyóirat egykori főszerkesztője.
Monostori Imre a Tolna megyei Tamásiban született 1945. június 1-jén pedagógus szülők gyermekeként, gyermekkorát egy víz és villany nélküli kistelepülésen, Szentgálpusztán töltötte. A szekszárdi Garay János Gimnázium elvégzés után Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom, valamint történelem szakos diplomát. Dolgozott a tatabányai szakmunkásképző intézetben tanárként, volt a József Attila Megyei Könyvtár irodalmi és művészeti szaktájékoztatója. Könyvtárosi diplomát szerzett az ELTE-n, majd 1989-ben az irodalomtudomány kandidátusa lett. 1979-től az Új Forrás szerkesztője, 1982-től főszerkesztő-helyettese, 1985-től főszerkesztője. 1990-től a József Attila Megyei Könyvtár igazgatója.
1969-ben kötött házasságot Tóth Eszterrel, két gyermekük született: Imre (1969) (elhunyt) és Ágnes (1973).
Tudományos munkássága művelődésszociológiai kutatásokkal kezdődött a hetvenes évek végén, majd irodalomtörténettel és kritikaírással foglalkozott. Fő kutatási területe a 20. század magyarországi szellemi áramlatai, a népi mozgalom, a két világháború közötti magyar irodalom és történetírás volt, különös tekintettel Németh László és Szekfű Gyula munkásságára. Mintegy kétszáz tanulmánya, cikke, kritikája, könyvtári szakcikke és nyolc önálló tanulmánykötete jelent meg e témakörben. Munkái a történelem- és irodalomtudomány megkerülhetetlen alapművei. Számos könyvnek volt szerkesztője, sajtó alá rendezője, mások mellett az Új Forrás Könyvek sorozatot is szerkesztette.
A Németh László Társaság alapító tagja majd 1997-től elnöke volt, a Komárom–Esztergom megyei Kultsár István Alapítvány kuratóriumi tagja, a Magyar Írószövetség választmányi tagjaként dolgozott, a Nemzeti Kulturális Alap irodalmi és könyv szakkollégiumának tagjaként, később elnökeként, a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumának tagjaként, a Nagy Gáspár Alapítvány kurátoraként, a Nagy Gáspár Díj-bizottság elnökeként.
A fontosabb kötetei a következők: Németh László Tanú-korszakának korabeli fogadtatása (1989); Próbafúrások (1997); Az Új Forrás vonzásában (1999); Mesterek és kortársak (2000); Helykeresések (2004); Németh László esszéírásának gondolati alaprétegei (2005); Az idők szellemei. Újabb tanulmányok és kritikák; Felsőmagyarország, Miskolc, (2007); Könyvtárosként és egyébként (2010); Közelítések (2015); Válogatott tanulmányok Németh Lászlóról (2016); Szekfű Gyula a változó időkben. Életmű – fogadtatás – utókor. 1913–2016 (2017); Levélhozta és más történetek; Kortárs–Új Forrás, Bp.–Tata, (2019); Kéve és kereszt (2020); Németh László életművének fogadtatástörténete. 1925–2020.
Kitüntetései, díjai: Soros-ösztöndíj (1986), Eötvös József-ösztöndíj (1987), Németh László-emlékplakett (1996), Komárom-Esztergom Megyéért életműdíj (1996), Arany János-jutalom (1998), Bertha Bulcsu-díj (2000), József Attila-díj (2001), Kortárs-díj (2003), az Év Könyve-díj (2005), Toldy Ferenc-díj (2005), Szinnyei József-díj (2009), Füzéki István-emlékérem (2011), Tatabánya város Ezüst Turul Díja (2010), Komárom-Esztergom megyei Príma Díj (2019). A Digitális Irodalmi Akadémia Németh László-szakértője volt 1999-től haláláig.
Isten nyugosztalja!
Petrik Béla írása a Bethlen Gábor Alapítvány honlapján