|
Bp., Magvető Könyvkiadó, 1978 A fiatal költőnek ez a második verseskötete. Akárcsak az elsőben, ebben is költészetünknek ahhoz a hagyományosabb közösségi vonulatához kapcsolódik, amely komoly, felelősségteljes feladatának tekinti – a személyes belső világ megfogalmazásán túlmenően – a valóság teljes megragadását és a közösség szolgálatát. Nagy Gáspár természetesen áttételesen, személyes élményein átszűrve, a modern költészet kihagyásos formanyelvén, távoli asszociációkat fölvillantó módszerével, érzékletes és remek költői képek segítségével fejezi ki még a legáltalánosabb mondanivalóit is. Mostani költészetében többek között a hangvétel magabiztossága, a feladatvállalás tudatosulása, a visszafogott és logikus versépítkezés, valamint az árnyalt ábárzolási képesség jelzik költészetének gazdagodását. |
- • Hétparancsolat
- • Gyerekkor
- • Szalmadélután
- • Hótalan a hegyek inge
- • Ha följutunk…
- • Hóharmat kora
- • Őszi vers
- • Utolsó hómező
- • Zöldell a fű
- • Legvégül
- • Krúdy Gyula Álmoskönyvébe
- • Variációk
- • Jékely Zoltán tenyerébe
- • “Jézusos fejlehajtva”
- • Az éjszakában
- • Homálylok
- • Már te vagy a tenger
- • Vándor-vizekkel
- • Rimbaud súgja
- • Leírom…
- • Pár sor
- • A halántékon lőtt versek emlékműve mögött
- • Lebegve már
- • Hajnalig
- • Valaki nevet
- • Szénszünet a Bajnokságban
- • Romokban
- • Éji sóhaj
- • Térkép, kiterítve
- • Kaszák a város fogasán
- • Bölcsődal Perzsiából
- • Arcom országútjain
- • Zátonyok
- • Ködhimnusz
- • Lüktetés a hullaházban
- • Világtemető
- • Csak nézem Olga Korbutot…
- • “Szálla alá poklokra”
- • Forduló év